Prològus
Az óra ketyegésére tudok csak figyelni, tik-tak tik-tak, sosem lesz vége már ennek az òrának.
Mrs. Adams csak mondja,és mondja, mintha péntek délután bárkit is érdekelne az algebra.
Az òra pont a tábla fölött van igy nem veszi észre, hogy nem figyelek. Nem lenne jò ha pont
most feleltetne. Biztos egyest kapnék és az csak rossz hir lenne számomra, főleg ma.
Izgatottan dörzsölöm az izzadt kezemet a foltosnadrágba, már csak tiz perc a csengetésig és
kiszabadulok. Egy bökésre leszek figyelmes, észre sem veszem, hogy Julie végig engem
figyel. Ő a legjobb barátom, akit valaha kivánhatok, sőt ő még nem tudja de feleségül veszem.
Hosszù szőke haját két coffba kötve hordja, hòfehér bőre csak úgy ragyog. Ő nem olyan lány,
mint a többi tizenkét éves, nem kényeskedik és hisztizik. Minden délután együtt lògunk a
tòparton, sokat pecázunk, és kergetőzünk,nem nyafog, ha sáros lesz a szép új ruhája. Julienak
rengeteg új ruhája van, Mrs. Peterson hetente bemegy a városba vásárolni.
A Peterson család a leggazdagabb család Silverstonban. Mr.Peterson vagy más néven Michael
bácsi, ahogyan mindenki hívja, városunk polgármestere. Nagyon jòszivű, és nem bánja, ha
együtt játszunk vagy kirándulunk. Sokszor segit a tanulásban is, nagyon szeretem őket,
tudom, hogy jò férje tudok lenni majd az én Juliemnak. Már meg is van a tervem, nagyon
sokat tanulok és igy sikerül egyetemre jutnom. A felvételin kitűnően kell teljesitenem, hogy
megkapjam az ösztöndìjat. Épitész leszek ahhoz értek már egy kicsit, édesapámnak
köszönhetően, ő kőműves Salemben, de minden hétvégén hazajön. Ezért is vagyok ilyen
türelmetlen, ma jön haza és megkapom végre a szülinapi ajándékomat, holnap leszek
tizenhárom éves. Egy barkácskészletet kértem és egy uj pecázó szettet, a régi már itt-ott
elszakadt, nem bánnék egy újjat. Holnap tartjuk a szülinapomat, édesanya megígérté, hogy
megsüti a kedvenc csokitortámat és szendvicset készit hozzá.Az óra ketyegésére tudok csak figyelni, tik-tak tik-tak, sosem lesz vége már ennek az òrának.
Mrs. Adams csak mondja,és mondja, mintha péntek délután bárkit is érdekelne az algebra.
Az òra pont a tábla fölött van igy nem veszi észre, hogy nem figyelek. Nem lenne jò ha pont
most feleltetne. Biztos egyest kapnék és az csak rossz hir lenne számomra, főleg ma.
Izgatottan dörzsölöm az izzadt kezemet a foltosnadrágba, már csak tiz perc a csengetésig és
kiszabadulok. Egy bökésre leszek figyelmes, észre sem veszem, hogy Julie végig engem
figyel. Ő a legjobb barátom, akit valaha kivánhatok, sőt ő még nem tudja de feleségül veszem.
Hosszù szőke haját két coffba kötve hordja, hòfehér bőre csak úgy ragyog. Ő nem olyan lány,
mint a többi tizenkét éves, nem kényeskedik és hisztizik. Minden délután együtt lògunk a
tòparton, sokat pecázunk, és kergetőzünk,nem nyafog, ha sáros lesz a szép új ruhája. Julienak
rengeteg új ruhája van, Mrs. Peterson hetente bemegy a városba vásárolni.
A Peterson család a leggazdagabb család Silverstonban. Mr.Peterson vagy más néven Michael
bácsi, ahogyan mindenki hívja, városunk polgármestere. Nagyon jòszivű, és nem bánja, ha
együtt játszunk vagy kirándulunk. Sokszor segit a tanulásban is, nagyon szeretem őket,
tudom, hogy jò férje tudok lenni majd az én Juliemnak. Már meg is van a tervem, nagyon
sokat tanulok és igy sikerül egyetemre jutnom. A felvételin kitűnően kell teljesitenem, hogy
megkapjam az ösztöndìjat. Épitész leszek ahhoz értek már egy kicsit, édesapámnak
köszönhetően, ő kőműves Salemben, de minden hétvégén hazajön. Ezért is vagyok ilyen
türelmetlen, ma jön haza és megkapom végre a szülinapi ajándékomat, holnap leszek
tizenhárom éves. Egy barkácskészletet kértem és egy uj pecázó szettet, a régi már itt-ott
elszakadt, nem bánnék egy újjat. Holnap tartjuk a szülinapomat, édesanya megígérté, hogy
megsüti a kedvenc csokitortámat és szendvicset készit hozzá.